Röviddel az újszülött megszületése után a köldökzsinórt lefogják és átvágják. A visszamaradt csonk rendszerint hat-tíz nap alatt esik le. A fertőzés elkerülésére ezt a területet tisztán és szárazon kell tartani. A szülésznő mindenkinek megmutatja, hogyan kell csinálni. Ha a köldökcsonk környéke pirosodni kezd, váladékozik vagy kellemetlen szagú lesz, azonnal szólni kell az orvosnak, mert ezek a jelek fertőzésre utalhatnak.
A köldökzsinór: A köldökzsinór (funiculus umbilicalis) hossztengelye körül többszörösen csavarodott, kiviselt terhességben kb. 50 cm hosszúságú, mutatóujj vastagságú, szürke színű, puha tapintatú magzati mellékrész, amely a méhlepény és az embrió ill. a magzat között teremt összeköttetést. A köldökzsinórban két verőér (köldökartériák) és egy visszér (köldökvéna) fut spirálisan, amelyeket rugalmas, vastag, zselés anyag ölel körül, az ún. Wharton-kocsonya, lényegében ez képezi a köldökzsinór anyagát. Ennek fő funkciója az erek összenyomódástól való védelme. A három ér szállítja a tápanyagokat és az oxigént az embrió ill. magzat számára: a véna oxigéndús, tápanyaggazdag vért visz a magzathoz, az artériák oxigénben és tápanyagban szegény vért juttatnak vissza az anyai keringésbe. Az erek spirális lefutása miatt hosszuk nagyobb mint maga a köldökzsinór hossza, így a köldökzsinór húzásakor nem lehet elzárni azokat. A köldökerekben folyó vér tartja a köldökzsinórt feszes állapotban, ezért az ritkán törik vagy csomózódik meg. |