Vírusos nemi betegségek

HPV: A humánpapillóma-vírus (HPV) nem egyetlen vírust, hanem egy víruscsaládot jelöl, amely két okból jelentős. Az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán fény derült arra, hogy a humánpapillóma-vírus valószínűleg felelőssé tehető - többek között - a méhnyakrák kialakulásáért. Nem bizonyított ugyan, hogy ez a vírus okozza a rákmegelőző állapotot és a rosszindulatú méhszájelváltozást, de (szinte) minden ilyen elváltozás esetén kimutatható a szervezetben. Egészen pontosan az esetek 99,7 százalékában. Igaz, a vírusnak nem minden fajtája veszélyes: a mintegy százhúsz típus közül tizennyolc-tizenkilenc okoz nagy valószínűséggel rákot. (A leggyakoribb, magas rizikójú fajta a 16-os és a 18-as törzs.) Egyes becslések szerint a népesség háromnegyede élete folyamán legalább egyszer átesik a fertőzésen, amelyet azonban 90-95 százalékuk legyőz. Ám 5-10 százalékuknál hosszan tartó fertőzés alakul ki. A szaporodásra önállóan képtelen vírusok beépülnek az egészséges sejtekbe, és azokkal együtt sokszorozódnak meg. A humánpapillóma-vírus kiiktatja a sejt védekező mechanizmusát, amely már nem képes kivédeni a DNS-károsító hatást. A sejt egyre gyakrabban és szabálytalanabbul osztódik, végül ráksejtté alakul.
A víruscsalád más tagjai a condyloma acuminatum nevű nemi betegségért tehetők felelőssé, amelynek magyar neve hegyes függöly, és a nemi szervek, vagy esetenként a végbél körüli terület szemölcsszerű kinövéseivel jár. A betegség ecseteléssel kezelhető, súlyosabb esetben kisműtéttel eltávolíthatók a szemölcsök. A vírus bőrrel való érintkezés, leginkább szexuális aktus útján terjed. Férfiak is lehetnek vírushordozók, anélkül, hogy panaszaik lennének! Az anya is megfertőzheti gyermekét a szülés során.

Herpesz: Napjainkig az orvostudomány nyolcféle, az emberre nézve fertőző herpeszvírust különített el, ezek a Herpesviridae család tagjai, amelyek kettősszálú DNS-t tartalmaznak. A legismertebb vírusok - a HSV-1, a HSV-2 és a VZV - gyorsan terjednek és igen fertőzőek. Ezek tehetők felelőssé az ajakherpesz (herpesz labiálisz), a nemiszerveken kialakuló genitális herpesz, illetve a bárányhimlő/övsömör kialakulásáért. (Az EBV, a CMT, a HHV-6, a HHV-7 és a HHV-8 által okozott fertőzés viszonylag lassan terjed.)
A nemiszerveken kialakuló tüneteket 70-90 százalékban a HSV-2 okozza. Ez a genitáliák, a végbélnyílás körüli bőr és a környező területek szexuális úton terjedő betegsége, amelynek lappangási ideje négy-hét nap. A kezdeti tünetek az ajakherpeszhez hasonlóan a viszketés, az égő fájdalom és a bőrpír. Ezután apró hólyagocskák jelennek meg, amelyek kifakadnak és összeolvadnak, kerek fekélyeket hozva így létre. A fekélyek tíz nap alatt heggel gyógyulnak, ám addig a vizeletürítés, sőt, akár a járás is fájdalmas lehet, láz vagy rossz közérzet is felléphet. A lágyéki nyirokcsomók általában enyhén megduzzadnak, érzékennyé válnak. A betegség aktív szakaszában óvszer használatával elkerülhető a fertőzés továbbadása. A betegség elmúltával a HSV-2 a szervezetben lappang, a medencekörnyéki idegekben bújik meg, ahonnan időnként előtör, újabb fertőzést hozva létre. A genitális herpesz nem igazán gyógyítható, és a kiújulás sem akadályozható meg, ám gyakorisága és időtartama különféle vírusellenes szerekkel csökkenthető. Az esetek 80 százalékában a fertőzés legalább egyszer visszatér.
Nagyon fontos tudnunk, hogy ha a szülő nő nemiszervén herpesz található, ez százszázalékos indikáció a császármetszésre! A születés közben szerzett fertőzés ugyanis a magzat halálos agyhártya-agyvelőgyulladását okozhatja! És bár a HSV-1 elsősorban ajakherpeszt, a HSV-2 pedig elsősorban genitális herpeszt okoz, tulajdonképpen mindkét vírus képes megbetegíteni mindkét területet. Ezért ajakherpesz esetén is célszerű kerülni az orális szexet, illetve a szülő nőnek arra is érdemes orvosa figyelmét felhívnia, ha korábban volt ajakherpesze.

Hepatitisz: Magyarul fertőző májgyulladásnak nevezzük azt a betegséget, amelyet a Hepatitis B, illetve a Hepatitis C vírus okoz. Mindkettő szexuális úton, illetve vérrel és testváladékokkal terjed, de az anya is átadhatja magzatának. A betegség sárgasággal, lázzal, májgyulladással jár, és a vírushordozás még a gyógyulás után is - élethosszig - fennáll. A Hepatitis B ellen védekezhetünk védőoltással, amely közel százszázalékos, életre szóló védettséget biztosít. Az oltási sor három oltásból áll. Az első oltást egy hónappal kell követnie a másodiknak, és hat hónappal a harmadiknak. (A fertőzött étel útján terjedő Hepatitis A és a Hepatitis B ellen kombinált védőoltással is védekezhetünk.)

AIDS: Az AIDS-re 1981-ben figyeltek fel San Franciscóban, amikor feltűnően gyakorivá vált a homoszexuális férfiak körében az egyébként igen ritka Pneumocystis carnii nevű egysejtű által okozott tüdőgyulladás és a szintén nagyon ritka érdaganat, a Kaposi-szarkóma. Korábban alapvetően mindkét kór a gyenge immunrendszerű egyének (immunszupresszív kezelésben részesülők, idősek) betegsége volt. 1983-ban azonosították a kórokozót: ez a HIV (humán immunhiányos vírus).
A HIV a fertőzésre fogékony sejteket, elsősorban a szervezet védekezésében kulcsfontosságú szerepet játszó T4-limfocitákat támadja meg. A felületükre kötődik, majd behatol a sejtbe, hogy beírja magát annak örökítőanyagába, a DNS-állományba. Bár a fertőzött szervezetben naponta több milliárd vírus keletkezik, az immunrendszer egészséges része egy ideig képes ellensúlyozni a T4-limfociták nem normális működését, a védekezőképesség előbb-utóbb tönkremegy. A legyengült immunrendszerű betegek végül valamelyik szövődménybe halnak bele.
A vírus fertőzött testváladékokkal, elsősorban nemi úton és vérrel terjed. Korábban a homoszexuálisok betegségének tartották, de a heteroszexuálisok éppúgy veszélyeztetettek. A férfi gyakrabban fertőzi meg a nőt, mint a nő a férfit. A vér által történő fertőzés veszélye elsősorban nem kellően fertőtlenített tű használata esetén áll fenn - különösen intravénás kábítószert használók körében. Nyílt sebek érintkezése is veszélyhelyzetet teremt, illetve a nem megfelelően ellenőrzött vérkészítménnyel történő kezelés (ez Magyarországon ma már gyakorlatilag nem fordulhat elő). Végül anyáról - méhen belül - a magzatra, illetve - szülés közben - a csecsemőre, valamint szoptatás közben fertőzött anyatejjel is terjedhet a kór.

Stádiumok (Természetes kórlefolyás kezelés nélkül)
• Primer/akut HIV-tünetegyüttes: a fertőzést követő 3-6 héten belül jelentkezik lázzal, bőrkiütésekkel, átmeneti nyirokcsomó-megnagyobbodással, fáradékonysággal, rossz közérzettel, izomfájdalommal. Az első fázis 10-14 napig tart, majd a fertőzött egyén újra tünetmentessé válik.
• Krónikus tünetmentes HIV-hordozás: semmilyen tünet nem utal a betegségre, az immunrendszer működik, ám folyik a vírus szaporodása, és a fertőzöttség az antitestek vérből történő kimutatásával igazolható. Ez az állapot 3-8 évig maradhat fenn.
• Tünetes HIV-betegség: az immunrendszer fokozatosan gyengül, tartós, egész szervre kiterjedő nyirokcsomó-megnagyobbodás jön létre. Ez a stádium 2-3 évig tart.
• AIDS: a súlyos immunhiányos állapot következtében mással nem magyarázható, kezelésre sem múló gyengeség, fogyás, bőrgyulladások, hasmenés, szájpenész, hüvelygyulladás alakul ki. Olyan fertőzések - "opportunista fertőzések" - keletkeznek, amelyek egészséges immunrendszer mellett nem jönnének létre. Rosszindulatú daganatok is kialakulhatnak. Az AIDS-állapot időtartama fél-két év, amely után a beteg belehal a betegség valamelyik szövődményébe.

A világon ma mintegy 40 millió AIDS-es beteg él, közülük 28-29 millióan Afrika Szaharától délre eső részén. Minden tizedik fertőzött gyermek.
Miután a világjárvány végigsöpört Afrikán, Nyugat-Európán, Észak- és Dél-Amerikán, elérte Dél- és Délkelet-Ázsiát, továbbra is terjed, elsősorban Kínát és Indiát fenyegetve. Közép- és Kelet-Európa eddig viszonylag a béke szigetének számított, kivéve egyes országokat, mint például Ukrajna és Románia. Bár többször beharangozták, Magyarországon egyelőre nem következett be az "AIDS-robbanás". Természetesen nálunk is vannak betegek, de számuk nem kiemelkedően magas, 1985 óta összesen 1701 HIV-fertőzést diagnosztizáltak. Az egyetlen AIDS-centrumban, a Szent László Kórház immunológiai osztályán az idén fél év alatt 70 új fertőzöttet diagnosztizáltak, és jelenleg 541 beteget kezelnek.

Bakteriális nemi betegségek

Szifilisz: A szifilisz vagy magyarul vérbaj régóta ismert, legendás betegség. A Treponema pallidum nevű baktérium okozza, amely közösülés útján terjed, illetve az anya is átadhatja magzatának. A betegség lefolyására három szakasz jellemző. Az első tünetek a kórokozó behatolása után 1-3 héttel jelennek meg: korai stádiumban a nemi szerveken kialakul egy fájdalmatlan fekély, majd megnagyobbodnak az ágyéki nyirokcsomók - ez szintén fájdalmatlan. Ezek a tünetek általában egy hónap múlva maguktól elmúlnak, ám a kórokozó továbbra is a szervezetben marad, sőt, a véráram és a nyirokkeringés útján szétterjed, és további tüneteket okoz. A második - átmeneti - szakaszban, néhány hónappal a fertőzés után vöröses kiütések jelennek meg az egész testen, és akár szem- és májgyulladás is előfordulhat. A tünetek elmúlnak ugyan, de a betegség továbbterjed. A harmadik szakasz akár egy-két évtizedet is várat magára: ekkor már kezelhetetlen, súlyos tünetek formájában bukkan fel: szív- és érrendszeri panaszokat, bőr- és nyálkahártyafekélyeket, központi idegrendszeri tüneteket: járászavart, téveszméket okoz.
Ha a betegség veleszületett (a fertőzött anya átadja magzatának), a tünetek egészen más formában jelentkeznek, és már születéskor is látszanak: ilyen a szem szaruhártyájának gyulladása, a bőr- és csontfejlődési zavarok, a hordó alakú metszőfogak. Bőr- és nemibeteggondozókban ma már lehetséges a szifiliszszűrés, amelyet gyorstesztekkel, vérvétellel végeznek. Szerencsére ma már nagyon ritkán fordul elő harmadik szakaszban lévő szifiliszes fertőzés, hiszen penicillintartalmú antibiotikummal a betegség kezdeti stádiumban teljesen gyógyítható, későbbi stádiumban pedig enyhíthető. Penicillinallergia esetén a kezelés más antibiotikummal történik.

Gonorrhoea: A kankó vagy tripper néven is ismert betegséget a Neisseria gonorrhoeae baktérium okozza, amely közösülés útján, ritkán pedig orális aktus útján is terjed. A kórokozó 2-5 nap lappangási idő után először általában a húgycső gyulladásáért tehető felelőssé, ami fájdalmas vizeléssel, viszkető érzéssel és gennyes váladékozással jár. (Orális aktus után a szájban, anális aktus után a végbélben okoz gyulladást, viszketést, fájdalmat és bőrpírt.) A férfiak negyedénél és a nők felénél semmilyen tünet nem jelentkezik, ennek ellenére ők is fertőzhetnek! Kezelés nélkül a baktérium krónikus betegségbe mehet át, és megbetegítheti a prosztatát, az ondóvezetéket vagy a herét, illetve a hüvelyt, a méhet, a petevezetéket és a petefészket. Akár a térdízületet is megtámadhatja! Ebben a sátdiumban a tünetek nem igazán jellegzetesek, ezért előfordulhat, hogy csak hosszas kivizsgálás után derül fény a háttérben meghúzódó valódi okra. Fontos, hogy gyanús tünetek jelentkezésekor forduljunk szakorvoshoz, hiszen a kezeletlen gyulladás akár meddőséget is okozhat! A kórokozót a fertőzött területről nyert váladékból, húgycső-, illetve hüvelykenetből mutatják ki.
A baba a méhen belül nem kaphatja el a betegséget az anyától, a szülés során azonban igen! A fertőzött hüvelyváladék ebben az esetben gonorrheás kötőhártyagyulladást okoz, ami akár vakságot is eredményezhet! Ez ellen ma a szülészeteken egy az újszülötteknél alkalmazott szemcseppel védekeznek. A kezelést ebben az esetben is antibiotikumok jelentik.

Chlamydia: Chlamydia trachomatisnak egy olyan baktériumot hívunk, amely többféle betegségért is felelőssé tehető. (A legsúlyosabb és legfeltűnőbb elváltozás a lymphogranuloma venereum vagy lymphogranuloma inguinale, amely főként trópusi vidékeken fordul elő. Első tünete a mintegy 10 napos lappangási idő után a nemi szervek környékén jelentkező duzzanat, amely aztán kifekélyesedik. A nyirokcsomók megnagyobbodnak, sipolyok alakulnak ki, a nyirokkeringés megromlik, emiatt a nemi szervek is megdagadnak. Mindezt láz, ízületi fájdalmak, rossz közérzet kísérheti.)
A mi vidékünkön enyhébb lefolyású fertőzést okoz, amely azonban manapság a laggyakoribb szexuális úton terjedő megbetegedés, és a meddőség leggyakoribb oka! A baktérium által okozott nem gonorrhoeás húgycsőgyulladás tünetei hasonlítanak a gonorrhoea okozta húgycsőgyulladás tüneteire, ám a mikroszkópos vizsgálat ebben az esetben nem mutatja ki a gonorrhoea baktérium jelenlétét - ez különleges diagnosztikus eszközt igényel. A Chlamydia által okozott betegség jól kezelhető antibiotikummal.