Becsöngetés: Ne túl korán, de ne is későn!

Minden szülő életébe elérkezik az a pillanat, amikor tipródik egy kicsit (vagy nagyon) azon, hogy hány éves korban kezdje a Szemünk Fénye az iskolát. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, nehogy túl korán, vagy későn kezdjen, s mindenki el akarja csípni az ideális időpontot. S mint mindenben, természetesen az iskolakezdésben is vannak divathullámok, így, míg húsz évvel ezelőtt a hatéveseket úgy terelték az iskolába, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, addig ma már alig van gyerek, aki nem hétévesen megy, évvesztesség ide, vagy oda.

Apropó, évvesztesek. A határvonal már jó néhány éve, az augusztus helyett, pontosan az év fele, így azok a gyerekek, akik május 31-e után születtek, automatikusan évvesztesnek minősülnek. Az utóbbi években azonban bevált szokás lett, hogy majdnem mindenkit kicsit később irattak iskolába. Mert annyit tanulhat még, hadd maradjon egy picit gyerek, s valóban, egy év nagyon sokat tud számítani annak, aki nem egészen iskolaérett nagycsoport végére, ez különösen igaz a kisfiúkra, akik általában később érnek. Vannak azonban olyan gyerekek, akik a plusz eltöltött egy év alatt, kifejezetten unatkoznak, ezt pedig nehéz megjósolni előre, a pedagógusoknak és szülőknek mégis közösen kell meghozniuk a jó döntést. Nemcsak az óvodákban van lehetőség iskola alkalmassági vizsgálatra, a lelkes szülő, egyénileg is elviheti a gyerekét, ahol számos szempontot figyelembe véve kap javaslatot arra, hogy mi a legjobb a gyerek számára: menni, vagy maradni. Klasszikus iskolaérettségi vizsgálatot a nevelési tanácsadók szakemberei végzik szülők felkérésére, vagy az óvoda kérésére a szülő belegyezésével.

Az alkalmassági vizsgálat során különböző feladatok segítségével azt vizsgálják, hogy a gyerek fejlődése megfelelő ütemben zajlik-e, a különböző készségei közül van-e olyan, amely fejlesztésre szorul. Testileg, értelmileg és érzelmileg képes-e feldolgozni az iskolában történő dolgokat, végig tud-e ülni egy órát, ki tudja-e fejezni magát, el tud-e igazodni a jelek között, önállóak-e és ki tudják-e fejezni az érzelmeiket. Az iskolaérettséghez hozzátartozik az is, hogy együttműködik-e a társaival, érzelmileg fel tudja-e dolgozni, ha kudarc éri, megfelelően kapcsolatot tud-e kialakítani a társaival.

Az egyszeri szülő persze már a gyerek középső csoportos korában el kezd lázasan gondolkodni a Nagy Ügyön. Ha ugyanis hat éves korban szeretné iskolába vinni a kicsit, már nagycsoportba kell járnia, ahol az év során van előkészítés. Egyes iskolák szerveznek ovisok részére iskola-előkészítőt, érdemes érdeklődni, melynek során lehetőséget kap a kicsi arra, hogy a különböző részképességeit fejlesszék. Segítséget kap a térben való eligazodásban, szókincsfejlesztésben részesül, alapvető matematikai ismereteket gyakorolnak (kevés, több, stb.), valamint számos olyan területet érintenek pedagógusokkal a gyerekek, amelyek az iskolai munkához való együttműködésre és az akadályok sikeres leküzdésére alkalmassá teheti őket.

Ma már egyre többen, ráadásul nagyon helyesen, nem iskolát, hanem pedagógust választanak. Egy jó szakember húzóerő lehet abban, hogy a gyerek korábban menjen iskolába a mostanában jól bevált hét évnél, egy rossz pedagógus ugyanis alapjaiban teheti tönkre a gyerek iskolához és a tudáshoz fűződő viszonyát. Így akár érthető is lehet a sietség.

Persze hozunk néha rossz döntést is. Egy túl korán megkezdett iskola, könnyen beskatulyázza a gyerekünket, a pedagógusok elkönyvelhetik, nehezen kezelhetőnek, nehezebb felfogásúnak. Pedig lehet, hogy csak annyiról van szó, hogy nem képes 45 percet végig ülni még, figyelni, ezzel pedig nem csak a saját és a mi életünket nehezíti meg, hanem egy egész közösség és a pedagógus munkáját is szétzúzhatja. Ebben az esetben utólag mindenki belátja, hogy jobb lett volna még várni egy évet a gyerek iskoláztatásával, ezért érdemes hallgatni a szakemberek véleményére.