Az újszülöttek egyetlen kommunikációs módja a sírás. Nem mindig lehet megmondani, miért sír az újszülött. Azért mert éhes, szomjas, egyedül van, fáradt, túlságosan melege van, vagy mert nagyon fázik, fáj valamije, vagy most akar éppen szopni. A mama fokozatosan megtanulja felismerni ezeket a változatokat, és ennek megfelelően reagál, válaszol rájuk. Az "átlagos" újszülött a harmadik hónap elejéig 2 óránként mindent sírva kér.
Nincs bizonyíték, amely azt igazolná, hogy az először szülő mamák gyermekei többet sírnának. A kutatások azt bizonyítják, hogy azoknak az édesanyáknak a csecsemői, akik gyorsan reagálnak gyermekük sírására, sokkal megelégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak. Ezzel szemben azok a csecsemők, akiket hagynak sírni, sokszor még sírósabbá válnak.

Hallgasson ösztöneire
Mindig kövesse ösztöneit, amikor a baba sír. Sokan a gyakori babusgatást sajnos egyenlővé teszik a kényeztetéssel. Ezzel szemben az újszülötteknek sok szeretetre, fizikai kapcsolatra van szükségük, és nem kényeztethetőek el ilyen módon.
Más tanulmányok kimutatták, hogy néhány csecsemő többet sír, annak ellenére, hogy ugyanolyan ellátásban, gondoskodásban részesül, mint a többiek. Az olyan mamák csecsemői, akik a szülés idején fájdalomcsillapítókat kaptak, néha többet sírnak és kevesebbet alszanak. A nehéz szülésen keresztülment csecsemők is érzékenyebbek.

A sírás okai

Éhség: Általában ez a leggyakoribb sírási ok. Az újszülöttekre jellemző az első hetekben, hogy igénylik a gyakori szoptatást. Néha a csecsemő csak azt akarja, hogy vigasztalásul, megnyugtatásul rövid ideig szoptassák vagy lehet, hogy szomjas. A hatodik élethét és a harmadik hónap körül a csecsemőknek gyakran fokozott az étvágyuk, amit az intenzívebb növekedési, fejlődési szakasz vált ki. A babák étvágya eltérő és időszakonként változó.

Vetkőztetés: A legtöbb újszülött nem szereti, ha vetkőztetik vagy fürdetik. Ilyenkor türelmesnek kell lenni a babával, amíg hozzá nem szokik a napi rutinhoz.

Hőmérséklet: A kezek és a lábak nem adnak pontos információt a baba hőmérsékletéről. A legjobb és leggyorsabb módszer, ha a kezünket a baba hasára vagy tarkójára helyezzük. Ettől függően kell növelni vagy csökkenteni a takarók számát.

Kényelmetlenség, rossz közérzet: Gyakran ellenőrizni kell, hogy nem kell-e a baba pelenkáját kicserélni vagy nem túl szoros-e rajta a ruha.

Magányosság: Lehet hogy a csecsemőnek csak babusgatásra van szüksége, vagy unatkozik, mert felébredt és hosszabb ideig hagyták egyedül feküdni.

Félelem: Hangos lárma vagy hirtelen, váratlan mozgás megijesztheti a gyermeket. Öt-hat hónapos kortól a csecsemők félnek az idegenektől.

Fáradtság: A legtöbb csecsemő sokat sír, amikor fáradtnak érzi magát vagy "túlpörög" (sokat játszanak vele).

Fájdalom: A csecsemők sokat sírnak ha betegek vagy jön a foguk. Ilyen esetekben nem szabad habozni, és ki kell hívni a gyermekorvost, hogy megvizsgálja és megelőzze az esetleges bajokat.

Hasfájás: A hasfájás a harmadik hónapig egyike a leggyakoribb sírási okoknak. Habár erre még nincs világos magyarázat, az ok valószínűleg az a fájdalom, amelyet a bélgázok váltanak ki. A tipikus hasfájós rohamnál  a csecsemő akár órákon át velőtrázóan tud sírni. Ez többnyire a kora esti órákban jelentkezik, de előfordulhat napközben is. A csecsemő feszült, a hasa feszes, behajlított térdeit felhúzza, ami egyértelműen alhasi fájdalomra utal. A babának általában nincs hasmenése, hányása, hőemelkedése, így más értelemben véve egészséges. Megnyugtató, ritmikus mozgás (például ringatás, vagy hason fekve a hát masszírozása, sétálás a karba vett csecsemővel) sok segítséget jelent. Jót tesz a büfiztetés, hasi masszázs.