Pihenés könyv nélkül? Sokunknak elképzelhetetlen, vannak azonban, akik nem szeretnek olvasni. Hogy ez kinek a hibája, nem tudni, olvasó embert nevelni vagy azzá válni azonban nehéz, a buktató pedig sok.

Bár az iskolában megtanítanak minket olvasni, sajnos kevés olyan sikertörténetet hallani, ami arról szól, hogy a tananyagnak hála, rengeteg kedvenc könyv akadt a kezünkbe. Ilyenkor nyáron pedig óhatatlanul az eszünkbe jut, hogy nem kevés nehéz órát töltöttünk gyerekként mi is, az iskola által kötelezően a kezünkbe nyomott könyvekkel. Például a Kincskereső kisködmönnel. Vagy a Kőszívű ember fiaival. Sőt, a Tüskevárral is akadt némi bajunk.

Jókai és Móricz büntet?
Felnőttként persze óhatatlanul arra gondolunk, hogy ezekkel az igazán nehéz könyvekkel, melyek legtöbbjét csak felnőtt fejjel tudunk értékelni, nem csinálunk egyebet, mint hogy egy életre elvesszük a gyerekek kedvét az olvasástól. A cél pedig az ellenkezője lenne, minél érdekesebb könyvekkel kellene megszerettetni a gyerekekkel az olvasást. Hogy megismerjék a fantázia világát, amikor órákon keresztül észre sem vesszük, hogy egy könyvet lapozgatunk, fejben ugyanis utazunk. Távoli helyekre, mesés és nem létező világokba, mindenféle vizuális eszközök nélkül.

A lista, melyre ráférne a frissítés
Persze a mai világban nehéz a tévé, internet és a számítógépes játékok által magasra tett ingerküszöböt megmozgatni. Sajnos a verseny kiegyenlítetlen, az a gyerek azonban, amelyik fogékony az olvasásra, jó könyvekkel megmenthető. De vajon egy közel 50 éve felállított ajánlott olvasmány lista alkalmas-e arra, hogy olvasó embereket neveljünk? Letűnt korok problémáival a mai világban nem, vagy csak nehezen értelmezhető drámákkal, társadalmi, szociális, vagy emberi helyzetekkel?
Az örök dilemma még mindig ugyanaz. Elég, ha a gyerek olvas, s később is magától áll neki, vagy a műveltség megköveteli, hogy ismerje az Egri csillagokat és a magyar (és más) irodalom nagyjait. Vajon mivel teszünk nagyobb kárt, ha Harry Pottert olvas csak a gyerek, de azt például többször, vagy ha egy gyermek számára nehezen értelmezhető könyvvel egy életre eltántorítjuk a polctól?
Persze gimnáziumban sem biztos, hogy egy 16 éves gyerek megérti Anna Karenina, egyébként tökéletesen ábrázolt és leírt problémáját a hűségről, a társas magányról, valamint a társadalmi elnyomottság filozófiájára sem fogékony még. Pedig harminc évesen páratlan élmény Tolsztoj, csak hát túl korán „bűntettek” vele.

Vajon Harry Potter a jó út?
A változás azonban lassan, de biztosan elindult. Ha nem is mindenhol J.K. Rowling könyve a kötelező olvasmány, már kicsit közelebb került a kereslet és a kínálat, így van lehetőség néhány helyen arra is, hogy a gyerekek fiús és lányos könyvek közül választhassanak (Két Lotti, vagy Kinizsi). A listán szerepel például a Vuk is, ami nekik íródott könyv, nem úgy, mint Mikszáth, vagy Móricz néhány írása, hiába gyerekekről szólnak.
Olvasni jó, nekünk pedig nagy felelősségünk, hogy ezt a gyerekeink és az utánunk következő generációk is tudják. Hogy ne csak múzeum legyen majd a könyvtár, s a könyvek helyett ne csak digitális kütyük lógjanak a gyerekek és a felnőttek kezében.