Egy kis ’semmiség’ a szép bizonyítványért. Van, aki vagyonokért kap ajándékot év végén, s van, akinek az a természetes, hogy ölelést és dicséretet kap. De vajon mi a helyes?

Hamarosan kicsöngetnek, s hosszabb ideig pihenhetnek a gyerekek és a pedagógusok. No és persze mi is, a jegyekért való aggódást és a mindennapi darálót egy kis szüneti hangulattal válthatjuk fel. S ha már beszélgettünk arról, hogy mit kapjanak az év végén a pedagógusok, járjuk körül egy kicsit azt a kérdést, hogy mit kapjon a gyerek a bizonyítványáért. És hogy kapjon-e egyáltalán valamit…
Sok családban hagyománya van az érettségi ajándéknak, így már kisiskolás korban szállóige, „Ha most EZT kapja a gyerek, ballagáskor majd a kocsiig meg sem állunk?” És tényleg, mindig is lesznek olyan ’szerencsések’, akik nagyobb ajándékkal zárják a 12. tanévüket, mások viszont jelképes ajándékot kapnak csak. Persze kérdés, hogy mondhatjuk-e azt, hogy ’csak’, s a gyerekeinket hozzá kell-e szoktatnunk ahhoz, hogy tárgyiasítsuk a teljesítményük elismerését.

Az év végi autó persze csak az egyik véglet, a kisiskolásoknál pedig sokszor valóban jó motiváció lehet, például egy rég áhított bicikli, vagy bármilyen olyan dolog, amit csak úgy nem veszünk meg év közben. De vajon csak a kitűnő bizonyítványért jár elismerés?
Soha ne tévesszük szem elől a gyerekünk valós képességeit és igyekezzünk mindig ahhoz mérten jutalmazni. Ami egyik gyereknél csak egy négyes, a másiknál kimagasló teljesítmény, ami néha nagyobb munkának az eredménye, mint egy kitűnő bizonyítvány.
A bizonyítvány fejében persze, akár csak a pedagógusoknál, jelképes ajándékkal is készülhetünk, hiszen gesztusként a lényeg az, hogy gondolunk a gyerekre és elismerjük a munkáját. Bár sablonosnak tűnik, egy szép könyvvel nemcsak örömöt okozhatunk, hanem az olvasási szokásait is befolyásolhatjuk. Ahhoz, hogy valóban szeressen is olvasni valaki, már kisebb korban el kell kezdenie jól válogatott, korának megfelelő könyvekkel, ebben pedig sokat segíthetünk neki. Számos jó ötlettel készülhetünk, s jó, ha olyan ajándékkal lepjük meg a gyereket, aminek valóban mondanivalója van. Egy szépen gravírozott tollat bizony már ők is nagy becsben tudnak tartani.

Persze sokan esünk abba a csapdába, hogy minél nagyobb és szebb dologgal szeretnénk meglepni a gyerekeinket, s ilyenkor hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Egy drága számítógépes játékkal, vagy esetleg mobiltelefonnal sokszor túllőhetünk a célon, jusson hát eszünkbe a Harry Potterben szereplő Dudley, ahogyan számolgatja az ajándékait, s a csomagok kupaca mögül kiáltja, hogy „csak ennyi?!”.
Ajándékozni jó, s jó dolog, ha erre van alkalmunk is. Ha következetesen és jól neveljük a gyerekeinket, nagy baj nem történhet, s nem az ajándékon múlik a boldogságuk. Ha jól csináltuk a dolgunkat, nemcsak a gyerekeink örülhetnek valamilyen szép ajándéknak és annak, hogy büszkék vagyunk rájuk, hanem mi is a szép bizonyítványuknak.